Kiskarácsony, mindenáron.

 A szülinapomon anyának az az ötlete támadt, hogy meghív karácsonyozni. Habár drága akkor a jegy, és lehetetlen szabadságot szerezni, igent mondtunk. Már jó másfél hónapra előre beadtuk a kérelmünket a melóban, hogy valószínűleg megkapjuk azt a hat napot, amit karácsonyozásra szántunk. 3 héttel később, amikor még mindig csak várakoztunk, és abban a tévhitben vártunk, hogy majd valamikor kapunk valamiféle választ; az FLM manager közölte, hogy az irodában elvesztették a papírt. Az irodában akkor megkérdeztük, és a papírunk nem járt ott, így újra kitöltöttük... Azt újra leadtuk, és a figura továbbra is meg akart vezetni. Elrakta a papírt, benyelte és ismét nem hallottunk felőle. Ismét egy irodai figurát kerestem fel, a főnököt, aki a jelenlétemben kérdezett rá. Számomra akkor derült ki, hogy az FLM manager aláírását vártuk, amikor aláfirkantva, már aznap meg is kaptuk a válaszunkat. NEM. 

 Hazudott, benyelte, eltűntette ismét hazudott mindezek után még volt képe aztán ráírni, hogy nem mehetünk el... Mi meg akkor alaposan és hideg fejjel megfontoltuk a dolgot. Számot vetettünk, és úgy döntöttünk, hogy megvesszük a jegyet. Mire ez a sok szarakodás végbement, rengeteg idő telt el, így a jegyek ára is felment, elfogytak a jobb időpontú (pl hajnali) járatok. 

 Így jutottunk odáig, hogy az az egyetlen jegy maradt tűrhető áron Bristolból Kölnbe, amit aztán megvettem. Rengeteget gondolkodtam, hogy megvegyem-e az EasyJet drága jegyét fejenként 500ért, vagy kockáztassam meg a Ryanairt 133ért. Ez egy jelentős árkülönbség. Arra tippeltem, hogy azért ilyen olcsó, hogy azt válasszam többi embertársammal együtt spórolási szándékkal. Az utóbbi hónapokban ugyanis rengeteg törlési, és késési botrányuk akadt. Gondoltam, megkockáztatom, hiszen nem akarhatnak karácsonykor is botrányt, amikor éppen próbálnak kijönni belőle. 

 A reptérre érve délelőtt 10:30-kor szembesültünk vele, hogy alapból 21:25-re tették a járatunkat minden figyelmeztetés nélkül. Akkor azt hallottuk, hogy a német pilóták sztrájkolnak, azaz nem a Ryanair hibája a késés. 

 Hosszas várakozás után aztán elindultunk becsekkolni.

 A becsekkolás a szokásos mederben folyt, mivel a gépünk 10 órás késéssel volt kiírva, még vagy 11 óránk maradt a gépig. Leálltunk kicsit nézelődni az ajándékboltokban. 

 11:36-kor egy frankfurtból érkező repülő kereke kidurrant az állítások szerint, és már gurulás közben kisiklott a leszállópályáról. Akkor kezdték el törölgetni a már amúgyis késő gépeket. Lassan minden gépet töröltek, a miénket kivéve. Ahogy telt az idő, minden más gép lecserélődött, mi maradtunk az egyetlenek, akik reggel óta a listán voltak.

Már az első két órában beültünk egy reptéri étterembe. Ott üdítőt rendeltünk, és hosszan nézegettük a 4 ételes menüt, nehogy elküldjenek, ha végeztünk. Végül egy egyszerű hamburgert kértem, mert egyedül ez tűnt normális kajának az étlapon. Próbáltam úgy választani, hogy ne kelljen mégegyszer ennem aznap a méregdrága menüből.

1-2 vagy mégtöbb óra múlva aztán egy üveg bort rendeltünk, amivel le is zártuk a rendelgetést, csak arra kellett, hogy valami legyen az asztalunkon. A járatokat továbbra is törölték, senki nem tudott semmit, csak vártuk a 21:25-öt, vagy legalább azt, hogy töröljék a járatunkat hogy haza mehessünk.

Az első 1-2 órában még lehetetlen tömeg gyűlt össze a hirtelen késések, törlések és átirányítások miatt, később aztán minden pórul járt utast hazaküldtek. Ez az időszak jóval kényelmesebb volt. Mindenkinek lett ülőhelye és megszűntek a háborúra hajazó viszonyok. Türelmesek voltunk 21:25-ig, amikor megtudtuk, hogy 22:00-kor indul a gép. Akkor kezdett feszült lenni a hangulat, amikor még ezt is átváltották az üzenetre, hogy 23:00-kor értesülünk a sorsunkról. Majd nem is sokkal később a járatunk törlésre került. Több, mint 12 óra reptéri tartózkodás után... Aztán kihozták a számlát a hármunk hamburgeréről, egy teáról, egy mokkáról, egy két decis vízről és egy borról. 78 font.

Volt képük kifizettetni a fogyasztásunkat, miután önhibából belerángattak egy ilyen helyzetbe, ráadásul ennyire áron felül.

A kijárathoz egyetlen embert állítottak, aki információval tudott szolgálni. Még este megtudtuk, hogy másnap bepótolják a gépünket, 23.-án, de semmit sem árultak el arról, hogy mikor indul a gép, vagy hogyan tudunk jegyet szerezni. Az információs azt mondta, hogy ugyanúgy kell foglalni, mint korábban csak ingyen lesz. Erre én azt gondoltam, hogy; Még szép, apukám! Teljesen természetes.

Egész este azt vártam, hogy megjelenjen a jegy de foglalni nem lehetett, hajnalban is óránként felkeltem, hogy ellenőrizzem, nehogy kiderüljön, hogy reggelre teszik, vagy más lehetetlen időpontba. Becsekkolni sehogy sem tudtam a jegyet, egyfolytában azt mutatta, hogy betölti, várjak. De persze nem történt semmi az utolsó pillanatig sem. A bőrönd feladónál csekkolták be végül díjmentesen. Eredetileg ez is 40 és 70 font között mozog, ahogy olvastam mások panaszaiból, akik hasonlóan jártak, csak fizetniük kellett.

Az utunk ezután békében és pontosan zajlott, éjfél után landoltunk. A karácsonyunk pedig a szokásos hangulatos, meghitt, családias volt. Finom ételek, sütimennyország, karácsoyni filmek és zenék. Így utólag bánom, hogy az év végéig nem maradtunk Németországban.

Anya befizetett minket egy svédasztalra is a szállodában, ahol dolgozik, így abba is belekóstolhattunk, hogy mit gondolnak a németek különleges karácsonyi ételnek.

Már majdnem el is felejtettük a korábbi kellemetlenségeket, mikor megpróbáltam online becsekkolni a jegyeket visszefelé. Az alkalmazás továbbra sem engedett... majd a reptéren következett az utolsó csapás. Hiába volt további jópár ember, hasonló problémával mégis kifizettették a saját rendszerhibájukból adódó hibát. Extra 50 fontot fizettettek azért, hogy visszarepülhessünk angliába.

Az extra költségeink alap hangon is zavaró méreteket öltenek, de a kiesett másfél nap, és a kiállt szenvedések ezért a szolgáltatásért... elképesztőnek találom ezt a nyerészkedő hozzáállást.

Sugarbear haj vitamin; 6 hónap

 Ma reggel végre megérkezett a hathavi csomagom. Azért nagy dolog ez most, mert eddig sosem mertem ekkora adagot rendelni, és pár hónapja spórolok már a vitaminokon. Kis kihagyás után döntöttem úgy, hogy ismét rendelek, és ezúttal a hathavi adag mellett döntöttem. Ezzel talán jobban lehet spórolni a postaköltségen, ami nem hátrány. A másik jó oldala, hogy ajándék neszeszer jár hozzá, és egy új fésű. A régit már eléggé elhasználtam egy év alatt. 

 Régebben nagyon odafigyeltem, hogy a gumimacikat ne csak azért lássam csodaszernek, mert cukik, menők és finomak. Szerintem ez és a folytonos pakolások igenis hatásosak. Nem mondom, hogy elég a maci, de a hajamnak jót tett, hogy ez is ott volt, és szerintem tényleg kicsit fényesebb és talán egészségesebb is lett tőle. Nem merem kijelenteni, hogy így van, ezért beleugrok abba, hogy a hat hónap alatt, amíg ez az adag eltart, folyamatsoan figyelem és dokumentálom a hajam állapotát. Azt nem ígérem, hogy havi rendszerességgel jelentek, de a hatodik hónap végén biztosan. 

Amikor kibontottam, az a meglepetés várt, hogy két matrica és egy macis kulcstartó ajándék is a csomagban van. Ezek extrák a neszeszer és a fésű mellé. Nagyon cukik, és arra ösztönöznek, hogy máskor is vegyek macit, pedig ennek semmi köze a hajam állapotához. Azért kedves dolog, és mivel egyébként is szeretem a sugarbear macikat, nem tartom felháborító lehúzós reklámfogásnak. 

A táska vízhatlan anyagból készült. Ma felbontottam az első dobozt. Tavaly volt egy olyan kis szépséghibája a gyerekzárnak, hogy 1-2 használat után elromlott, és fel kellett nyársalnom a dobozt a többi maciért. Remélem, ezt végre megjavították. 

Hamarosan érkezem a jelentéssel! STAY TUNED! ;)

Énmárka!

 Valamiféle felemelő érzés a logós bögrémből inni, miközben a blogomba írok. Felemelő, hogy a saját márkás füzetembe írogatok a saját márkás tollammal. Valahogy otthon érzem magam ebben a világban a saját világomban, ahol elméletben elértem, amit akarok gyakorlatban pedig azt sem tudom mi az. 

 Jelenleg egyik munkából a másikba ugrálok, és tudom, hogy egyik sem lesz jó, mert nem itt képzelem el magam. Látom ahogy sikeres vagyok, ahogy vagyok valaki, akit elképzeltem és megvalósítom ezt, meg azt az álmot... érzem, ahogy haladok egy irányba, ami azért úgy tűnik, felfelé vezet. Mégis itt vagyok, és tudom, hogy szeretek írni, és utazni akarok... de ebből valahogy nem lehet megélni vagy hatalmas szerencse és tehetség kell hozzá. 

Vajon mit akarok csinálni? Mitől lennék boldog?

Van barátság nő szemmel

 Ahogy Márai Sándor mondaná, a barátságot csak a férfi ismeri. Nem tudom, hogy elég kifinomult-e a nő, hogy olyan fontos és mély érzelmeket tápláljon egy másik nő iránt mint a barátság... de azt bizton tudom, hogy nekem legalább három olyan barátom van, aki bármit tesz, megbocsátom ha ellenem vét is. Több is akadt volna, ha éppen éltek volna a lehetőséggel. 

 Magányosan sétáltam az utcán hazafelé a minap, és alaposan megnéztem a starbuckst. Olyannyira alaposan, hogy a nyitvatartását is ellenőriztem. Normális körülméyek között nem jönnék ide egyedül, de ezek ugye nem normális körülmények. Beültem és munka után öttől kilencig volt időm megvitatni magammal, hogy miért hiányoznak a barátaim. 

Sosem voltam az a nagytársasági ember, mindig inkább a háttérbe húzódtam, haza somfordáltam egyedül. Mindig volt ám, aki nem hagyta, hogy lelépjek. Például a legjobb barátnőm Aemy, akit úgy ismertem meg, hogy rámírt az oldalam miatt e-maiben. 14 éves korom óta kitart mellettem, és amellett, aki vagyok, és akivé válok. A korkülönbség ellenére is mindig meg tudjuk beszélni a... MINDENT. Soha egyetlen pillanatra sem engedte, hogy azt érezzem, nem nekem van igazam valamiben. Akkor sem, ha én magam is láttam, hogy nem lehet nekem igazam, vagy teljesen igazam a dologban. De bátorított.. 

 Vagy ott van Virág, akit  blogjaink által ismertem meg. Tetszettek a novellái, így hozászólás majd később privát üzenet formájában vettük fel a kapcsolatot, és ezt életem egyik legjobb töntésének tartom. A mai napig napi szinten tárgyaljuk az életünkkel és a sorozatainkkal kapcsolatos dolgainkat, és nagyon hiányozna az életemből, ha nem lenne. 

 Vagy Amanda, aki fokozatosan engedett magához közel. Hosszú és fáradságos feladat volt megszerezni a barátáságát, de megérte. 

Itt angliában kevesebb esély van olyannal barátkozni, aki a te nyelvedet beszéli. Nem, ez nem a külföld, vagy az idegennyelvűség átka. Külföldön a magyar a magyarral nem olyan gördülékeny és kedves. Számító és főlényes. Azzal kezdi az ismerkedést, hogy megkérdezi hol dolgozol és mennyit keresel ezzel. A környékbeliektől hallottam, hogy egyik sem pesti és a "vidéki réteg" esküszik, hogy ez "meg is látszik rajtuk". S talán tényleg igaz. Eddig akármenyi magyart ismertem meg közelebbről angliában egyiket sem sikerült megkedvelnem, mert akinek jobb munkája van vagy több órája vagy több fizetése, az lenéz.. akinek rosszabb munkája van, kevesebb fizetése vagy rossz óraszáma az irigyel. Éppen ahogy a kőkorban. A külföld valahogy megváltoztatja a magyart, mintha átírná a DNSét. A magas beosztású angol minden esetben köszön az alantas magyar munkásembernek, a magyar már nem köszön a magyarnak, ha az a számára alantas munkát végez. 

 Nehéz a barátság kötése ilyen feltételek mellett. Hiányoznak a barátaim, akikkel elmehetek kávézni, akikel a blogomat vitatom, egy életvezetési tréner, akivel sétálhatok... Hiányzik az anyanyelvem, mégis, mikor esélyem van gyakorolni, az baljós. 

Hiányoznak az estek a Sherockban, hiányzik, hogy a nemlétező pénzemet kávéra vagy piára költsem Virág miatt, vagy Aemy meghívjon egy sütire akár akarom, akár nem. Hiányzik, hogy a barátaim meghívnak egy piára, csak mert nem akarok inni. Hiányzik, hogy akármikor, akárhol találkozzak azokkal, akik fontosak számomra, akik igazi barátságot élveznek, az érzést a szívemben. Azt a mély rajongást, amivel kezelem őket, azt a mély szeretetet és tiszteletet, amivel megbocsátom nekik a fogyatkossgaikat, a vétkeiket, amiket elkövetnek, vagy elkövethetnek ellenem... ahogyan ők is elfogadnak annak, aki vagyok még akkor is, ha az a valaki nem mindig hibátlan. Sőt.. Leginkább nem az.

 A filmekben rosszul lesz a főhős, ha nyalakodó párokat lát. Itt megtanultam, hogy könnybe lábad a szemem, ha barátokat látok, mintha valaki kitépett volna belőlem egy részt. Őt, Őket, a barátokat. Néha mármár úgy érzem, önzetlenül bármit megtennék, hogy legalább eyikük itt legyen, hogy támogasson, fogja a kezem és elvigyen kávézni és megvitatni az új novellát, vagy regényt. 

 Mint egy rossz romantikus film, ami a barátságról és annak hiányáról, elvesztéséről szól. Még így is szerencsés vagyok... Nekem a összes barátom megmaradt attól, hogy angliában élek. Mindenki itt van, és arra vár, hogy haza menjek.. 

Halloween előkészületek #3: Tök faragás

Ez az első év, hogy végül vettem egy tököt... Láttam sokszor, ahogy faragnak, de mindig ördögös, nehéz mutatványnak tűnt. Azt hittem, kemény, és nehéz lesz áttörni, de pozitívan csalódtam. Általános iskolában az az igazságtalanság folyt, hogy az angolosok faragták a tököt, a németeseknek maradt a Szent Márton napi lámpás felvonulás. Nos, én szívesebben vettem volna részt mindkettőn, de sajnos a németes csoportba kerültem, ahol aztán kimaradtam a tökfaragásokból. Végre eljutottam oda, hogy kifaragjam a saját tököm. Mostmár egy Halloween sem telhet töklámpás nélkül!

A fargást a tök arcának kiválasztásával kezdtem, 

majd tollal rárajzoltam a szemet és a szájat. Egyszerű töklámpás arcot akatam, így nem igyekeztem más dolgokkal díszíteni a tökfejet.

A faragást a tetővel kezdtem. Lassan körbeszurkáltam, majd amint körbeértem, kiemeltem az újdonsült tetőt. Olyan szép, ahogy a tök bele és a magok kibújnak a fejből! Igazi élmény volt nézegetni a csillogó szálakon lógó tökmagokat.

Ezután a belek következnek. Először megpróbáltam a kezeimmel kitépkedni a magokat.

Aztán kanállal egyenesre kapargattam a belső részeket.

Óvatosan egy késsel (a legélesebbel) kivágtam a szemeket és a szájat is. A tök meglepően puha volt, így egyszerűen el lehetett bánni vele ellenben süthető testvérével. 

Végül három kis mécsest gyújtottam a tökben. 

Halloween előkészületek #2: Tökpite

Végre elérkeztünk az ünnep legfontosabb eleméhez. Az én kedvencem a gyömbéres tökpite. Pár éve találtam a receptet valahol a neten, és azóta is minden évben elkészítem. A recept egyszerű. 

Eszközök: 

• Pitesütő tál. Vagy más kerek edény, ami megfelel a célnak. 
• Nyújtófa
• Nyújtódeszka
• Egy vagy két kényelmes méretű edény.
• Botmixer.

Hozzávalók:

A tésztához, 

• 20 dkg liszt
• 10 dkg vaj
• 1 tojássárgája
• Egy csipet só
• egy kevés víz, amitől összeáll a tészta 

A krémhez, 

• 1 sütőtök (kb 500g)
• 340 g sűrített tej
• 2 tojás (néha kifelejtem, de úgyis jó)
• 1 teáskanál gyömbér, szerecsendió, fahéj
• Egy csipet só

Elkészítés: 

Először is vágjuk félbe a tököt, majd a feleket ismét félbe, azokat vízstintesen három felé és így süssük meg a szokott módon sütőben. 

Ezalatt én a tésztát készítem elő a tálban, kimérem a lisztet, a vajat és összekeverem a vízzel és a tojással. Eleinte nagyon százaz és poros. Addig szoktam vizezni, amíg masszává nem alakul, de nem lehet túl lágy. Akkor gombóccá gyúrom, és lehűtöm. 

Ezután kinyújtom, és kiterítem a pitesütő tálban. (ezúttal nem jutott liszt a nyújtáshoz, azért ilyen érdekes a tészta kinézete. Ti mindig használjatok!:D)

Eddigre meg kell sülnie a töknek. Tanácsos hagyni kihűlni, úgy lehúzni a héját. A krém hozzávalóit ezután botmixerrel péppé turmixoljuk. 

Ezután mehet a tésztára, 

és az előremelegített sütőbe. Nagyjából 180-200 fokon 40-45 percre. Akkor szoktam kivenni, ha a tészta már pirulni kezd. 

Lehet rá mintákat rakni tésztából, de egyszerűbb felvágni, ha nincs rajta ilyen. 

Ez az egyel korábbi művem, megmaradt tésztából készült "tök" mintával.

Halloween előkészületek #1: Dekoráció

Végre eljött az az év az életemben, amikor ha mérsékelten is, de én döntöm el mi hogy legyen Halloweenkor. Magyarul; Saját keresetem van, és viszonylag jó lehetőségeket nyújtanak a bristoli boltok. 

Már otthon is sokször készültem az elmaradhatatlan tökpitével, pókhálókkal... 2012ben csajos pizsi horror éjszakát tartottunk a barátaimmal életünkben először. Szóval számomra fontos volt ez mindig... Idén azonban a tőkém is meglett volna nagy ramazurit csapni. Aztán mégis a családias megoldásnál maradtam. 

Szeretném megosztani veletek a minimális dekorációt, a faragás élményét és persze a receptet, ami évek óta fontos szerepet játszik nálam Halloweenkor. Ez következik három részes bejegyzés sorozatomban, tartsatok velem! 

A tököt, és a csokrokat Lidlben vettem. Azt nem tudom, hogy nemzetközileg megjelennek-e ezek a termekek a boltokban, de az összes angol Lidl termékei ugyanazok. A csokrok, egy lila és egy narancssárga; pókkal és tökkel.

A poharakat a Pound worldben vettem darabját olcsó egy fontos áron. Mégis szebb, vastagabb üveg, mint a drágább designer poharak, ami esetemben szerencsés... 

A narancssárga üveges gyertya a Home&Bargains nevű boltból van, és kb 4x olcsóbb, mint a hasonló kinézetű Yankee candle gyertyái. Nagyon szeretem ebben az évszakban. 

Ez egy tavalyi kép a gyertyáról. A másikat ajándékba kaptam, az édesség fehércsokis alma mini májvacukrokkal.

Az apró csokikat szintén Home&Bargainsben vettem. Ez a legjobb bolt, minden sokkal, szinte hihetetlenül sokkal olcsóbb, mint máshol. A csokikák elmaradhatatlan kellékei a halloweennek. 

>> Tökpite: a következő részben

Maradjatok velem!