Első majdnem utam Fornád pusztára...

2014. szeptember 11., csütörtök



Ezt a bejegyzést az egyik ismerősömnek küldött üzenetemből másoltam ki. Kissebb hozzátoldásokkal tettem fel, de hiteles. Friss élménybeszámoló.

Korán keltem, de nem vittem túlzásba. Úgy egy órát adtam magamnak a sminkelésre, gondoltam bele fér majd a kajálás és hogy eldöntöm, mit veszek fel.. általában nem elég egy óra, de kockáztattam.

A hajamat nem is kíséreltem meg besütni, mert esett az eső.

Vidékre indultam, jó korán és estére haza is akartam érni. Olyan útvonalat terveztem, ami teljesen ismeretlen, mert az volt a leglogikusabb. Aztán kiderült, hogy ezt a tré odamázolós sminket, majd' 40 percig csináltam, kaja nem volt itthon, és a sár tiszteletére letakarítottam a térdig érő tornacipőmet is, mert az menő. Ja és fekete. Gyorsan eldöntottem, hogy farmert veszek hozzá és fekete pólót, meg valami "katonaruha" (khaki) színű dzsekit, nem terepszínűt. egy színe van.. hozzá a kockás táskám, és tudom, hogy hangzik, de nem ütött el. Nem is fáztam, és esernyőt se vittem, mert nem szoktam. 

Aztán felszálltam a buszra. Ingyen volt. Nem vettem jegyet.

Átszálltam a 4-es metróra... hozzátenném, hogy alaposan meg kellett néznem, mert hiába tervezgettem mindig, eddig még nem próbáltam. Vonattal terveztem az utam, Kelenföldről. Oda is értem, életemben először nem késtem, pedig automatából kellett metróra jegyet vennem. Ment.


Persze kassza nem volt.. a vonat-automatánál egy kedves fiú felfigyelt a szerencsétlenkedésemre. Valami máv alkalmazott. Kedvesen megmutatta, hogy kell legyet venni.. de a gép máshogy gondolta. Azt írta, kiadták az összes helyjegyet.. király. Ráálltam, hogy ezerrel drágábban megveszem akkor az első osztályra szóló jegyet, mire a fiú azt ajánlotta, hogy inkább ne, mert lekésem úgyis (3 percem lett volna megkeresni a vágányt). Eltöprengtünk, hogy milyen szar a máv, majd eldöntöttem, hogy nem várok két órát a következőre azért, hogy végül 6000-et költsek arra, hogy ott legyek kb két órát. Egy gyors, és szomorú telefon után elindultam haza. Mellesleg a telefont az egyik vágány lépcsőjén ülve ejtettem meg, és egy mellettem elhaladó nő azt hiszem, csövesnek nézett. Bérletem nincs. A jegyek ára, amiket kifizettem így 1050 ft volt, mert egyet elsumákoltam. Amúgy 1400 lett volna. 

Az eső szakadatlanul esett.. hamar megtaláltam a buszom vissza-megállóját. aztán vagy fél órát álltam az esőn, mert minden buszból elment legalább kettő, mire az is oda tolta a képét. A fél óra alatt 3 ember jött oda, hogy kell-e esernyő.. mondjuk akkor már a zoknimból is folyt a víz, de figyelmes, kedves emberekre vall. Azt hittem, ilyen már nincs és nagyon örültem, hogy mégis.

Közben nem tudtam eldönteni, hogy az emberek azért bámulnak-e, mert közel, s távol én voltam az egyetlen, aki nem használt esernyőt, vagy mert a hajam kicsit besárgult az esőtől..

Végül a nagy utazás helyett inkább felrakosgattam az égősorokat a kuckómban. Most azokkal világítok^^ Szegény Csabi meg vár majd a jövőhétig:( 



 
Üzemeltető: Blogger.
Theme Designed By Hello Manhattan
|

Copyright

My own photos and words since 2009.