Ajaj, milyen régen nem írtam... Voltak történések, csak nem elítésre méltóak. Vagy olyasmik, amiket nem lehet épp ésszel megfogalmazni:D Márpedig, én próbálok épp ésszel fogalmazni.
Ma stílust váltottam, ahogy látszik is. Csak azért akartam mindenképp írni, mert olyan rég nem tettem. Egyébként mélyebb értelmű témákon nem nagyon tudok rágódni mostanában meg sok az aprócska, felszínes probléma, amit nem tudok megoldani. Nem tudok koncentrálni. Tehát nem tudok jó témát találni, mert nem tudok arra koncentrálni, hogy mélyebben elgondolkodjak a világon, ha egyszer máson jár az eszem
Bár eddig mindig is utáltam a telet, és a múlt tél óta ez megváltozott, azért idén is kellemetlenül érint a hideg, és sajnos túl karácsonyi hangulatom sincs. Pedig az mindig van. Volt, hogy nyáron jött rám a karácsonyi hangulat. Hamarosan itt a téli szünet. Már csak addig kell kibírni.
A mai napomon sajnos semmi értelmes dolgot nem sikerült csinálnom, így arról nem tudok írni. Bár lényegében a mondat alapjában hibás. ma még csinálhatok valamit. és ez a tegnapi napra vonatkozik hivatalosan:D Igen. Visszatértem... megint elkalandozok, mint általában. Akkor nincs nagy baj:D
Írnom kéne. Szeretek írni, de nincs semmi ötletem. Kéne egy jó ötlet vagy egy téma. Valami viktoriánus, mert még mindig azt szeretem legjobban. A közelmúltben egy oldalt csináltam. Még nem teszem itt közzé, mert üres. De a viselet történetről fog szólni, és főként a Viktoriánus kort terveztem uralkodni:D
Továbbá nem is olyan régen rájöttem, hogy az antiszocialitásom kifejezetten addig tart, ameddig a takaróm ér. Ez nagyjából azt jeleni, hogy nem utálom az emberek társaságát, ha azok a megfelelő emberek. Sőt, valójában nagyon barátságos vagyok. Viszont arra is rájöttem, hogy nem érdemes mindenképpen keresni a társaságot, mert olyan embereket is magunk köré gyüjthetünk, akikre nem leszünk kíváncsiak és ez nagyon hamar kiderül. Aztán nagyon nehéz beismerni, és megválni a tehertől. Főleg, ha alapvetően a társaság jó, csak a kapcsolat típusa torzul egyik másik fél részéről. Én pedig senkit sem szeretek megbántani, csak a tuskókat... esetleg.
Karácsonyra idén nem drága, és menő cuccot kértem, hanem könyvet. Drága mennyiségben (de nem annyira drága, mint egy telefon vagy egy laptop). Elkezdtem utána érdeklőni a vallások meg a mágia meg hasonló dolgoknak, és ezzel fordítottam komolyabbra. Sokat akarok olvasni egyébként is, mert a az elmúlt héten megkaptam az irodalom dolgozatomat, aminek a nyelvtani értéke csak négyes lett. Szégyellem. Nem vagyok zseni. Sőt, egyébként egy kifejezetten tudatlan ember vagyok. De valamihez akkor érteni kell, a kémiáról meg lemondhatok. Ez az első tanárom, aki olyan tökéletesen el tudja magyarázni, hogy semmit ne értsek belőle. Pedig a kémia ment. De tényleg lehettem volna belőle zseni. Persze ha nem abba az iskolába megyek, ahol se ész se kémia. Annyira örülök, hogy annak vége. Sokszor gondolok rá, ha rossz napom van, mert akkor tudom... rosszabb is lehetne. Volt is.
Mennyi probléma és milyen haszontalan gondolatok. Igazából az én problémáim tipikusan azok a problémák, amiket magamnak generálok, mert nincs nagyobb bajom. Aztán kikészítem magam a kitalált problémákkal, és érzelmi analfabétát csinálok magamból. Ráadásul tudatosan és nem tudok ellene semmit tenni.
Mostanában elhatároztam, hogy ne mindig ugyan olyan stílust olvassak, elővettem mama harlequin könyveit. Most kezdtem, talán majd írok is róla. De nem egészen tetszik. Nem elég kidolgozott.
