METRO 2033

2012. március 29., csütörtök


Ez egy SPOILER gyár!!! Olyanoknak ajánlom inkább, akiket nem zavar, ha idő előtt megtudnak egy csomó lényeges és lényegtelen információt, és halált, vagy olyanoknak, akik nem akarták elolvasni. Azoknak, akik nem akarták elolvasni üzenem, hogy én sem terveztem, de nagyon örülök, hogy mégis megtettem, szóval egy kis kedvcsináló:D

[A leírásban a könyv átírásait használom!]

Most végeztem a metróval. Jobban mondva az orosz metróval Dmitry Glukhovsky szemszögéből. Vagyis a könyvvel. A könyv lényegében egy új hatalmas világháború utáni napokat írja le, amiket nem mondhatunk békeidőknek, mégis inkább azok.

A történet 2033-ban játszódik, Moszkvában. Pontosabban fogalmazva Moszkva alatt, a metróban. A világháború után a föld sugárfertőzés miatt élhetetlenné vált, és az emberek a metróba menekültek. A túlélők egész földalatti gazdaságot építettek ki. Sikerült disznókat és baromfit magukkal vinniük. Ezeket tenyészik, és gombán élnek.

Főhősünk lakhelyéről a VDNH állomásról származik a gombatea, amiért az egész metró rajong. Igazi különlegesség.

A könyv az elejétől a végéig egy szálon fut. Artyom szemszögéből láthatjuk a történéseket, így néha kicsit buták maradunk. Időnként jobbnak tartja nem rákérdezni bizonyos mások számára nyilvánvaló dolgokra, így ezekről nem is tudhatunk meg többet, csak ha idő közben rádöbben a lényegre. Ez egy kis rejtélyes hangulatot ad. Másol pedig túl sok is a magyarázat. Ha Artyom véletlenül mégis tud valamiről, azonnal hosszú leírást kaphatunk arról, hogy honnan szerette ezt a tudást, kitől milyen módon. Útja elején minden megállót, ahol megáll otthonához a VDNH-hoz hasonlít. 

A fő cél a küldetés elvégzése. Artyom sokszor úgy érzi nincs már ereje semmihez, mikor eszébe jut a küldetés, és hogy végre kell hajtani azt. Az első fejezetekben a VDNH életéről olvashatunk, és arról, hogy is került oda Artyom. Ezután találkozik a titokzatos, erős Hunter nevű figurával, aki egyszerűen csak a vadásznak nevezi magát. Megnyerő közvetlen modorával kiszedi Artyomból legnagyobb titkát, aminek köze lehet a VDNH újonnan feltűnt ellenségeinek, akiket ők feketéknek neveznek.

Ez egy találó név, bőrük fekete szemükben viszont nyoma sincs pupillának, testük pedig sokáig képes ellenállni a lövéseknek. Hunter megtudJa, hogy régebben Artyom és néhány barátja elmentek a Botanyicseszkij Szad Lakatlan megállóhoz, kinyitották az elöregedett hermetikus kaput, és felmentek a felszínre. Alig töltöttek ott időt, így nem lett bajuk, de a kaput nem tudták maguk után visszazárni. Kicsit később jöttek ezek a feketék.

Hunter megbízta Artyomot, hogy jusson el a poliszba, ami mint később kiderült a Borovickaja és az Arbackaja, talán még a környező két megálló, de ez nem biztos. A poliszban pedig meg kell találnia a Melnyik nevű embert. Tehát nagy elszántan fogott egy régi térképet, és bejelölte rajta az utat. Aztán pont kapóra jött, hogy Zsenyka nevű barátja figyelmeztette egy önkéntes útról a Rizsszkajára.

Így lógott ki Artyom a VDNH területéről, így ment át az Alekszejevszkaján, és így jutott a Rizsszkajára. Ahol összefutott egy Bourbon nevű csencserrel. Ez a csencser juttatta ki őt a Rizsszkajáról, mivel hallotta korábbi hősi tettét. Ezek körül az állomások körül rendetlenkedett a cső, és sokan titokzatos módon haltak meg. Bourbon pedig magával vitte Artyomot, hogy megmentse őt is. Megálltak a Proszpekt Mirán, ahol Artyom először látott rendes világítást, ami még mindig nagyon szegényes volt, és elsőként látott igazi piacot. Bár semmi olyan nem volt, amiért töltényt adott volna, nagyon tetszett neki ez az egész.

Bourbon furcsa halála után, a Proszpekt Mira és a Szuharjovszkaja között, egy sovány szakállas, de erős, tekintélyt parancsoló ember kísérte ki a Szuharjovszkajára, ami meglepően más volt neki. Kánnak nevezte magát ez az ember, és védelmébe vette. Megosztotta vele a világnézetét, ahogy az alagútban Bourbon is. Később csoportot szerveztek, együtt indultak el. Ezen az úton fedezte fel Artyom az alagutak kegyetlenségét, hangulatváltozásaikat, és azt, hogy ezek nem csak egyszerű alagutak. A Turgenyevszkaján átmentek, mert Kán tudott valamit, és nem akart itt megállni, és korábban Artyom is hallott egy kísértettörténetet erről a helyről még Zsenykától.

Ezen az állomáson váltak el a csoport többi tagjától, mert ők csak mentek előre Kán pedig tudta, hogy ott a halál várja őket. A csoportból egy Ász nevű, korábban nagyképű szakállas csatlakozott hozzájuk. Így együtt értek el nehézkesen a Kitaj-gorod nevű állomásra, ahol Artyom először engedte magának, hogy sokat költsön kajára. Majd innen is menekülnie kellett, mert valami fegyveresek támadták le a vidám helyet. Mindenki menekült és a fejetlenségben Artyom szem elől tévesztette Kánt és Ászt. Az alagútban viszont találkozott az öreg és beteg Mihail Porfirjeviccsel, és Vanyecskával, akiről később azt gondolta, hogy az unokája. Vanyecska a leírás alapján értelmi fogyatékos volt, még beszélni sem tudott és arra sem volt képes, hogy a gyógyszert oda adja az öregnek, ha kell. Viszont nem volt konkrétan említve, hogy ilyenféle beteg lenne.

Az alagútban Mihail Porfirjevics is megosztott vele jópár gondolatot, és tőle is tanult valamit. A Kuznyeckij Mosztra érve találkozott először a fasisztákkal. Ahol Mihail Porfirjevicset feltartóztatták, mert Vanyecskának nem volt külön útlevele. Valami kis gond adódott, Artyom elmehetett volna, de Vanyecskát lelőtték, ideges lett így lelőtte az egyik fasisztát. Börtönbe zárták, és ki akarták végezni, miután jól megverték.

Börtönéből a Che Guevara kubai forradalmár nevét viselő lázadó banda mentette ki. Artyom ekkor látott először Ázsiait és igazi színes bőrű embert. Bár Artyom nem jött rá, hogy miért olyan keskeny a szeme az egyiknek valószínűleg ázsiai származása miatt. A feketétől meg előbb megijedt, csak aztán értette meg, hogy ez nem olyan fekete, mint a VDNH mutánsai.

Átvitték őt a Novokuznyeckaján, ahol nem álltak meg a furcsa lakóira hivatkozva. Aztán letették őt a Paveleckaján. Ez az állomás talán nincs olyan mélyen a földben, ezért az emberek betegesen néznek ki. Artyom a szolgálatát teljesítő Markot ismerte meg itt. Később ő mesélte neki a sátánistákról szóló képtelen történetet, miszerint az egyik állomáson ásnak, mert azt hiszik, hogy így a pokolba jutnak majd. Ezen az állomáson patkányviadalokat rendeznek, és Artyom Mark segítségével ezen az úton jutott ki a Hanzára, ami a gyűrű. (mármint a metró kör alakú útvonala) Tehát fogadott valami főnökkel a Hanzáról, hogy ha nem az ő patkányuk nyer, akkor vécét pucolnak a Hanzai Paveleckaján 1 vagy 2 évig. Persze nem az ő patkányuk nyert, így menniük kellett. Mark örült, hogy végre a Hanzára került, Artyom pedig próbált megszökni. Csak néhány nap múlva talált alkalmat a szökésre a Dorbinyinszkaja felé. Bűzlött a trágyalétől, és koszos is volt. Az alagútban Tyimofej testvérrel találkozott. Ő elvitte az őrtoronyba, ami az alagút közepén álló szerelvény volt. Az őrtoronyban megfürödhetett, valami szektás ruhát kapott, aztán újabb tudást szerzett. De ez a tudás nem tetszett neki annyira. Jehova tanúi voltak, Artyom pedig a sok sületlenség elől elmenekült. A Poljankáig meg sem állt. Az állomás azért volt különös, mert csak két ember tartózkodott ott. Egy tűzrakás körül ültek. Artyom nem töltött itt sok időt, mert új tudása a sorsról valószínűnek tűnt. Ahányszor a halált elkerülte, és idáig eljutott... Szergej Andrejevics feltüzelte elszántságát, így alvás nélkül indult tovább. A Poljanka és a Borovickaja között furcsa találkozás történt egy idegennel, akit nem látott. Erre később találtak megfelelő magyarázatot, de ez nem volt valami meggyőző. A Borovickajára érés egyet jelentett a küldetés teljesítésével, hiszen ott volt a Poliszon. Már csak fel kellett keresnie Melnyiket, és átadni az üzenetet. Vagyis ő ezt hitte. De végül nem így lett. A Polisz vezetősége úgy döntött, nem tud segíteni a VDNH-n. Az ott élő szervezetek egyike, akik hisznek a lakatlan Poljanka állomás erejében, a Brahmanok úgy találták Artyom kiválasztott. Megbízták, hogy hozza el nekik a jövő fóliánsát. A nagy hatalmú könyvet, egy Danyila nevű Brahmant küldtek vele, akit megtanítottak arra, hogy közlekedjen a könyvtárban. Tehát két sztalker Melnyik és egy másik plusz Danyila kíséretében felment a felszínre. A felszínen megtapasztalhatta, a Kremlel kapcsolatos hitek igazságát. A könyvtárban kiderült, hogy nem is kiválasztott, közben Danyilát megölték, de utolsó szavaival elmondta Artyomnak, hogy hol a jutalma az elvégzett feladatért, megkérte, hogy ölje meg és meneküljön innen.

Artyom ezután a felszínen menekült a Szmolenszkajáig, ahol ismét Melnyikkel találkozott. Megmutatta neki a papírt, amit Danyila adott. Melnyikkel Tretyjak nevű barátját várták, közben őrségbe mentek. A Szmolenszkajáról a Park Pobjedijre lehetett menni azelőtt, de berobbantották, elvágva sok embertől az életet. Miután Tretyjak megérkezett, Melnyikkel elindultak megkeresni a térképen található Metró 2 bejáratát a Majakovszkajára, hogy megtalálják a rakétákat, amik állítólag ott vannak. Artyomnak pedig a Szmolenszkaján kellett maradnia. Mikor hallotta másnap reggel, hogy Oleg, a tegnapi őrség parancsnokának fia eltűnt, keresésére indult. A Park Pobjedij felé nyíló másik alagútba ment, találkozott Antonnal, akinek eltűnt a fia. Bement az omlásig, talált egy átjárót így hívta Antont. Antonnal felmásztak a nyílásba, és a kihalt Park Pobjedij állomásra mentek, ahol elkapták őket valami nehéz beszédű mutálódott emberszerű lények. Itt új vallással ismerkedhetett meg, a Nagy Féreg hittel. Szerintük a Nagy Féreg ásta az alagutakat, és ő adott nekik életet. Rossz embereket esznek, tehát olyat, akinél fegyver van és nem hisz a Féregben. A gyerekeiket pedig begyűjtik, és megnevelik.

Melnyik egy csapat emberrel kimentette őket, és a kis Oleg is előkerült. Együtt nehezen sikerült elmenekülniük, és a Metró 2-be jutniuk. A Kreml felé menekültek, ott volt egy kis probléma, így elvesztettek néhány embert, köztük Oleget, Anton fiát.

Miután innen is elmenekültek, ketté váltak. Melnyikék megkeresték a rakétákat és a VDNHtól 2km-re lévő tv toronyhoz vitték, amíg Artyom, és egy másik katona Ulman a Majakovszkaján keresztül kiszabadultak a metró 2-ből. A Belorusszkaja felé indultak a Novoszlobodszkaja állomáson átérve újra a Proszpekt Mirán voltak. Artyom még utolsó alkalommal haza akart menni, ezért megbeszélték Ulmannal, és az újonnan felszedett katonával, hogy fent találkoznak 5 óra 50 perc múlva a VDNH bejáratánál. Artyom a hazaúton végig újonnan szerzett világnézetein agyalt és közben észre se vette, hogy már oda is ért. Otthon legjobb barátját és mostoha apját kereste először, de Zsenyka már halott volt. Mostoha apja Szuhoj pedig betegeket ápolt. Felkereste, nagy vonalakban elmesélte az utóbbi 2 – 3 hetét, aztán a felszínre ment. Apróbb történések után Felmentek a tv toronyba. Innen Artyom láthatta a feketék fészkét. Hangyafészekhez hasonlított. Simán felrobbantották.

Nagyon nagy vonalakban ennyi a történet, de igazából nagyon sok érdekes apró részletet kihagytam, és tényleg érdemes elolvasni. 

A véleményem kicsit az, hogy Artyom a könyv elején egy jellemtelen kisgyerek volt. Példaként egy üres pohár, és az utazása során, minden egyes embertől tanult valamit. Minden ember egy újabb csepp volt a pohárba. Új tapasztalatok, új kalandok. Az elején kissé bénának találtam a főszerepre, de aki a végén lett az igazán főszereplő típus. 

Nekem kicsit hiányzott a végéből. Zavart, hogy kérdéseim maradtak. Mi lett a vadásszal? Mi lett a Che Guevara brigáddal? Mi lett Szuhojjal? Mi lett Kánnal és Ásszal? Sikerült-e ténylegesen a küldetés? Megmenekült-e a VDNH?

Remélem mindez kiderül a második könyvből, mert nem hiszem el, hogy ezeket nem említi senki.

Az utolsó jelenetet meg nem értettem, nem is írtam le szándékosan. Ha a másodikban meg van magyarázva, akkor bocsánat! :D

Remélem kedvet kaptatok hozzá!

Torta..

2012. március 25., vasárnap


Pénteken volt anya születésnapja, ígyhát úgy döntöttem, hogy nem veszek semmit. Úgysem tudnék olyat venni, aminek lenne értelme, a fölösleges pénzköltés meg az új ellenségem. :) 

Tehát elhatároztam, hogy sütök. Amit persze tudni kell az az, hogy nem szoktam sütni, csak ha néha rámjön vagy ilyesmi. Ezek elég ritka alkalmak, így mindenki kiakadt, amiért egy tortát választottam. Persze egyszerűt, de nehezebbet mint, amit eddig bármikor. :D 

Bevállalós vagyok, úgyhogy elmentünk megvettem a cuccot hozzá, és délután elkezdtem sütögetni. Itt volt húgom és végig körülöttem legyeskedett. 

Szóval, mondta, hogy segít meg ilyenek, erre természetesen nem mondhatok nemet. :) Azt hiszem minél idősebb, annál kevesebbet hisztizik, és ez kifejezetten kedvemre való. :D 

Egy habos piskóta tortáról van szó, aminek a tetejére bonbont kellett volna tenni, de én apa javaslatára inkább ilyen kagyló alakú csoki desszertet tettem rá. :) 

Na, jó... Igazából mindenki körülöttem matatott, és ha kértem valamit akkor egyből a kezembe nyomta valaki. :D 
A húgom meg olyan aranyos volt, hogy kezdem elhinni, hogy megjavul. :) Persze ez nem azt jelenti, hogy régen nem volt aranyos a kis kerek pofája, de állandóan hisztizett, és megtámadott a gyökér kis körmeivel. Mint tudjuk utálom, ha megtámadnak, szóval nem voltunk túl jó testvérek.

De tegnap olyan aranyosan segített sztálni a lisztet, (amit valamiért szó szerint szitáltunk, mert ilyet írt a recept. Pedig simán bele is önthettük volna, na mindegy. x)) Tiszta aranyos volt. :D

Aztán még mandulát is aprított, és végig nem vesztünk össze semmin. :) Ami nálunk egy akkora hír! ^^

Nagyon figyeltünk, hogy semmit ne csináljunk máshogy, mint a receptben, mert még soha nem csináltam ilyenfajta tortát, vagy bármilyen tortát. Leszámítva a krémnél, mert azt elhülyéskedtük, és mégis sikerült. :) 

Ég veled blogsziget!


A napokban tudtam meg, hogy a blogszolgáltató, ahol három éven át blogoltam, megszűnik. A blogsziget volt ez. Ezen blog jelentős részét is onnan importáltam. 

Egy kedves kis zárt közösség, akik segítettek egymásnak, ahogy tudtak. Olvasták egymás bejegyzéseit, és sosem ítélkeztek egymás felett. Bár ez mára olyannyira ellaposodott, hogy én is részben ezért költöztem át ide, meg persze azért, hogy végre a saját nevemen blogoljak. 

Hiányozni fognak azok kedveskedő, segítő szándékú szavak. Nagyra becsültem őket, ezért szeretnék is idézni néhányat. 

Az egyik üdvözlő üzenet az első posztom alatt, amiben eldicsekedtem vele, hogy lassan betöltöm a 18.-at;

"doremi 2011.08.24 22:38:37Isten hozott a szigeten majdnem 18 éves Debbie Monroe, érezd jól magad közöttünk :)))
Az első rövid filmem fogadtatása az egyik felhasználótól; 

"evalajos8
2011.08.25 07:41:07
nahát....murder, brrr. nem napjainkan az biztos...mai fiatal nem ilyen cipővel és bőrönddel él-hal...
:) tetszik...
A 18. születésnapomra írták; 

"Papus
2011.08.28 05:01:40
Akkor innen is Boldog Születésnapot.
A 18 éves kor után az elvárás nem változik, csak ezután Te felelsz a tetteidért hivatalosan is."

"Trixi
2011.08.28 10:48:06
Csatlakozom, boldog születésnapot!"

"Zita
2011.08.28 14:42:43
Boldog Születésnapot Kívánok én is..Mától hivatalosan is felnőtt lettél,vigyázz magadra,és üdv a "felnőtt létben":)
"evalajos8
2011.08.28 19:14:48
Tényleg a legszebb kor, üdv a fedélzeten!!!!
ERRE a bejegyzésre érkezett kedvenc kommentjeim; 

"Papus
2011.08.28 22:25:58
Ne gyűlöld magad, csak tedd a dolgod. 
Te vagy a KIRÁLY!!! :)"

"kalimpa
2011.08.28 22:52:51
pontosan így van velem is, nem tudok nyugodtan punnyadni, nyugtalankodom amiatt, hogy mennyi dolgom lenne, de közben nem csinálok semmit és a nyugtalankodással elcseszem a punnyadásra szánt időt. :)" 

"evalajos8
2011.08.29 10:51:21
Nem vagy buta, jól írsz..látod a lényeget, meg is tudod fogalmazni...mikor ne legyenek kétségei az embernek, ha nem 18 évesen....rendben lesz minden, meglátod...mindig kell egy-egy nap, amikor nem csinálsz semmit, éppen eléggé le vagytok terhelve nap-mint-nap...
azért jó, ha szeretik is az embert, és biztos van ilyen is, csak nem veszed észre...sajnos, atanárok is erősen leterheltek, frusztráltak, és kevés dolgozik hivatástudatból..(iskolában dolgoztam én is 10 évig, egy-két "igaz" tanárral találkoztam, persze ettől még lehetne jó szakember...)
Bizony, jól látod, Te csak legyél Te, okos vagy...:))))üdv.

EZEN bejegyzés legjobban eső kommentje; 

"evalajos8
2011.08.31 19:15:05
nem fölösleges, ide mindig jöhetsz...jó, hogy jó a séród, na látod!!!:)))))

EHHEZ a poszthoz tartozó megjegyzések; 

"1. evalajos8
2011.09.03 07:38:25
De ügyes vagy!!!!!! Látod
a lényeget!!!!
A Psycho szerintem is kultusz-film Anthony Perkings rendkívüli benne...
Szerintem jók a frizurák is, és a ruhákat is fel lehetne venni megint (bár lett volna nekem akkoriban ilyen!) bár még kislány voltam...
Gagarinra emlékszem, kivittek bennünket az óvódával integetni mikor Kőbánya fölött körözött a helikopterrel, egész alacsonyan szállt, lehetett látni az arcát....
A Beatlesre meg gépírás órán gépeltünk, nagyon jó volt...Ludmilla Tyereskova, aki állítólag elsőként űrrepült, akkoriban minden újság címlapján ott volt, ha nem kívül, akkor belül...jól összeszedted!:)))"

"2. obsidian
2011.09.03 07:46:54
hogy egy friss hatvanasnak a a hatvanas évek a legjobb évtized az még csak érthető, de egy 18 évesnek????
ruhákból azért nekem a miniszoknya
és egy nagyon fontos film: Nagyítás (Blow up)"

"3. Georgia
2011.09.03 08:20:01
A hatvanas évek nekem is hallatlanul jelentősek, nagy fordulópont volt az életemben. Kaptam egy csomagot Canadából, benne a legcsodálatosabb ruhákkal...igen hasonlóak voltak, mint a fent bemutatottak. Az első nyugati fellépések Torinoban, Arezzoban...diploma, férjhez menés. Nem rossz visszagondolni mindenre!"

"4. kalimpamama
2011.09.03 15:22:35
A hatvanas év, kinek ne lenne jelentős, amikor fiatal éveit nyomja. Én nagyon boldog voltam.Gyerekem volt, egészségesek voltunk, azóta se énekeltünk, kirándultunk, mint akkor! Nekem volt ilyen ruhám!! Nagyon boldog voltam benne. Sokáig meg volt! Nekem akkor miniver?? valamilyen mini... frizurám volt. Ti már nem emlékezhettek rá, régen volt!!De jó volt!! Azt mondják szép voltam, Gyerekeim azt mondták, hogy tisztára Ingrid Bergmann voltam! Még büszke is voltam rá!!"

"5. DebMoon
2011.09.03 21:03:00
1: Köszönöm a dicséretet. Egy kicsit még befejezetlen, lenne még mit írni, csak tegnapra már elég volt. :D

2: Egy olyan iskolába járok, ahol ez számít, és szeretem a közeli történelmet. Nem volt az olyan rég. :D és még néhány homályos mondat jönne ide, de az nem lenne elég érthető, úgyhogy majd később egy sötét pillanatomban kifejtem egy másik bejegyzésben. 
3: A jó emlékek valahogy mindig szomorúsággal töltenek el egy pillanatra, mert mindig azt gondolom, hogy sosem lesz olyan jó. (apróságokra gondolok, tegnapi naplemente, vagy egy jó érzés délután, előző nyár) Aztán persze mindig jönnek jobb emlékek. Bár ne lenne az a sok sötét pillanat.  
4: Ingrid Bergmann tényleg szép kinézet. Lehet is rá büszkének lenni. :D
Remélem egyszer én is büszke leszek. (bár jelenleg nem hinném. :D)"

"6. Georgia
2011.09.04 07:12:13
Sötét pillanatok mindenkinél előjönnek. Akkor különösen fontos a szép emlékekre visszagondolni, hisz minden hullámvölgy után jön egy emelkedés, ezt törvényszerűnek érzem. Van, aki a kudarcokat, sérelmeket gyűjti és sajnálja magát, van, aki a inkább a szépet, a csodákat gyűjti és hálás érte, hogy volt."

"7. Texaco Benzin
2011.09.04 08:07:47
Nekem jelentős, mert akkor születtem. Másnap repült Gagarin, mindenki vele foglalkozott, csak a szüleim mondták: kit érdekel? Lányunk született. :)

EBBEN a bejegyzésben egy forradalmi áttörést taglalok. Mely egy nem hétköznapi esemény kapcsán nem eredményezte szerény személyem porrá égését:D Az erre érkezett építő hozzászólások; 

"Papus 
2011.09.05 21:43:00
Van az a más, aki nem mindegy mit gondol. Majd megismered. :)
Egyébként egy pár kitüntetett embertől eltekintve, engem sem érdekel mit gondol más, ha én nem érzem "cikinek"."
"Georgia 
2011.09.06 07:45:33
A "forradalmi áttörés" -hez gratulálok! Valami azért megmaradhat, de csak valóban annyi, hogy jóérzésed megmaradjon és csak a fölösleges tűnjön el örökre."

Ezt egy szégyenletes modelldivatiskolás-panaszkodós bejegyzéshez kaptam ezeket az építő jellegű hozzászólásokat; 

"evalajos8 
2011.09.07 19:07:33
hát, legalább megpróbáltad...valaki mindig utolsó (vagy első), sose bosszankodj ezen...rossz napod volt, ordítottál, meglátod, holnap jobb lesz!
(kretének pedig vannak! ne kívánj neki rosszat, elég isten átkák így is, nem?)

evalajos8
2011.09.07 19:13:19
Egy szóval: csúszó inda-szerepet
Nem vállalok halálomig!... Lehet:
Tölgy nem vagyok, nincs bükk-természetem,
De egyedül növök, ha már magasra nem!
Edmond Rostand (Cyrano)"

"Papus
2011.09.07 20:30:38
Most utálni fogsz, de kezd azzal, hogy nem késel.
Egyébként ebben a nagybetűs életben pont olyan mint veled. Időnként mi is kiordítjuk magunkból, és folytatjuk tovább a harcot."

"evalajos8
2011.09.07 20:33:18
3-ra, ezt én az én gyenge, anyai-nagyanyai szívem nem engedte mondani, - egy papus szájából jobban hangzik, és bizony nagyon igazul...:)
"Papus
2011.09.07 22:14:16
Ezért a 4:30-as kelésért minden elismerésem. Neked az nagyon korai, pedig én már megszoktam.
Talán az segítene, ha a reggeli teendőid racionalizálnád, és mindig azt csinálnád adott idő alatt. Akkor lehetséges, hogy reggelizni is maradna időd, ha máshol nem akkor a buszon.
Elnézést, hogy így beledumálok az életedbe.
A tanárnőnek keresd meg a gyenge pontját, és utána kenyérre kenheted. :)"

"lehar
2011.09.08 10:18:20
Olvastalak eddig is, de most úgy érzem meg kell szólalnom úgy is, mint az előttem kommentelők közül a legidősebb.
Életem során megtanultam, hogy a hülye szabályok elleni leghatékonyabb tiltakozás - azok maradéktalan betartása.
Biztos furcsának találod, de próbáld ki: Ahogy Papus is mondja, törekedj nem elkésni...nem tudom milyen gépről beszélsz, ami ráz és egyebek, de ne ezt szajkózd a tanárnak, hanem higgadtan közöld, hogy amennyiben Neked valami bajod lesz, a felelősség az övé... (vagy valami ilyesmi).
Egy régi ismerősöm zaklatott az "érzelmeivel", egyszerűen alig lehetett lerázni. Az erről szóló bejegyzés alá ezeket a tanácsokat kaptam; 

"Euridike 
2011.09.16 19:30:00
Ne reagálj, ne válaszolj, egy szóval sem. Megunja."

"Arpapi
2011.09.16 20:14:48
Amikor megjelennek az üzenetei, van ott egy pici x arra kattintani, és utána arra, hogy ne jelenjenek meg többé az üzenetei, de itt akár törölheted is mint ismerőst, úgy, hogy többet nem tud visszajelölni.
Nem kell szívbajosnak lenni."

"onepeople
2011.09.16 20:41:37
Euridike megmondta a tuti tanácsot, ugyanis a közömbösség kifejezése mindig a legjobb módszer ha szórakoznak velünk.
Az ilyen emberek a közömbösségre nem tudnak mit reagálni, és előbb-utóbb megunja, mert észreveszi hogy egyedül maradt a hülyeségeivel:)"

"evalajos8
2011.09.16 20:56:20
Jó tanácsok..."

"Papus
2011.09.16 21:44:31
Arpapié a szerintem jó megoldás. Jelöld be, hogy ne elegyenek láthatóak az üzenetei soha. Sajnos nekem is van két három hasonló ismerősöm. :(" 

"onepeople
2011.09.18 00:02:17
Az az ember, aki figyelmetlen veled szemben, az egyben nem is képes tisztelni. Így ő sem érdemelheti meg a te figyelmet.
Ezek alapvető dolgok.
EBBEN a bejegyzésben egy szörnyű élményt taglalok, jópofa válaszok érkeztek; 

"evalajos8
2011.09.21 20:32:05
...fogalmam nincs, mit lehet egy ilyen büdös helyzetben tenni...
ma a buszon én is ilyen egyén mellett ültem, de húsz perc múlva leszállhattam...
Azt nem lehet tapintatosan közölni, hogy arany anyám büdös vagy...tényleg csak elosonni lehet, ha van rá mód... "
"Papus
2011.09.22 07:25:28
Akkor jó heted lesz. :)
Ha a társad betegség miatt büdi, akkor valahogy meg kell próbálni elviselni.
Ha csak tisztálkodás miatt, akkor finom célzásokkal a zuhanyzóig lehet kergetni. :)"

ITT a Doctorról esik néhány szó. A kommentek; 

"emilke 
2011.09.23 00:30:12
Ő a Kita Láció? Ilyen nekem is van, Jolinak hívják. Egész hétköznapian Joli."

"evalajos8
2011.09.23 10:29:00
csak nem a Helló Doki egyik verziója??? Az nekem is nagyon tetszett...:)"

"evalajos8
2011.09.23 10:33:14
ill. a Ki vagy Doki...?"

"DebMoon
2011.09.23 16:56:36
De azaz. Ezek nem verziók. Teljesen hivatalosan ők a Doktor. Több testben, de egy személyként. Időnként változik.
Teljesen Angol, és Nagyon kedvenc!!!
"evalajos8
2011.09.24 20:53:21
Biztos, hogy az...mondom, tetszett, de én csak az RTL-s
est láttam, nem tudtam, hogy ilyen nagymúltú sorozat...meg is sirattam a végét, amikor feláldozza magát az emberiségért, és valahogy elbúcsúzik a lánytól a tengerparton...olyan megható volt....megismételhetnék...sajnos, én csak a földi csatornákat tudom egyenlőre fogni...:)"

 ERRE a bejegyzésre érkezett legjobb válaszul;

"evalajos8
2011.10.24 22:15:04
Jól eltűntél...és jó ez a retró-mintás háttér...
Ismerős ez a busz-i csendélet...:)
Miért is akarsz átlagos lenni?! Nem vagy az....
Jó pihenést!:)

ERRE pedig ezt kaptam; 

"evalajos8
2011.10.28 08:18:42
....érdekel, amit írsz...egyre jobbak és jó követni a fiatal-mentalitást...
...ez a divatokkal, korokkal kapcsolatos dolog érdekes, érdekel...igen, hangulata van mindennek...:)

ERRE ez érkezett; 

"evalajos8 
2011.10.29 06:30:38
Ezt jól összeszedted! Egy csomó nevet már elfelejtettem, de mos jó volt újra látni....így visszatekintve elég izléstelen divat volt, emlékzem a förtelmes neon-szinekre, meg a - főleg férfiaknál jött be ez az elől rövid, hátul hosszú séró, Mel Gibsonnak is olyan volt - ilyen keresztbe csíkosom nekem is volt, válltöméssel...
Madonnát akkor is, most is roppant utálom, antipatikus, erőszakos, domináns nő...bakancs estélyivel....
A meghökkentés és a diszkózene évei....sokan köpködnek a Modern Talking zenéjére, de a maga korában divatot és stílust teremtett...
Kösz, ügyes vagy...
A Szalagavatós bejegyzésre érkezett; 

"evalajos8
2011.11.08 06:30:30
...nem irigyellek,,,tényleg ilyen káosz van?
Lassan csoszogsz a felnőtté válás útján a "cél" felé...és Te legalább használod az agyad; meglátod, kiforogja magát minden, ámbár a kérdések mindig lesznek:)
A szalagavató pedig...a lányom szerette: angol keringőt jártak a katonai főiskola délceg fiaival, - szerintem szépek voltak...a fiam - képzelheted - az meg széles ívben elkerülte az egész cécót és a közelébe sem ment a bulinak...:)))))
Punk sérót csinált msgának (akkoriban még nem volt ilyen elfogadott, mint manapság) és elment megbotránkoztatni az embereket; képzelheted, szines temperával felállított haj, szegecses szerkó: iszonyú volt...:)))
"Szívedigazsága 
2011.11.12 23:29:50
Érdekes bejegyzés...egy kedves "bolondos" csajszi csicsergései :)) ;)

Emlékezésemre.. Őszvégi bejegyzésemre érkezett ez a bíztató komment; 

"evalajos8 
2011.11.19 21:14:40
Ezt nagyon szemléletesen írtad, hangulata-íze van....
És pont annyi, amennyi kell...
Ügyes vagy te leányzó...:))))

A sátánistás bejegyzés kapcsán is kaptam tanácsokat; 

"evalajos8 
2012.01.23 21:30:16
Dehogy vagy...ne vitázz az ilyen nívón aluliakkal...
Mérgedben egész jól fogalmazol, ötös!
(A Te korodban én is imádtam a fantasztikus irodalmat, akkor még csak az volt...)
"Papus
2012.01.24 07:21:11
Azt tudd magadban, hogy kinek a véleménye számít.
Nem minden hozzádszólást kell elolvasni. :))"  
"ria
2012.02.13 13:55:47
Sok, ma már ismert, híres emberről állítottak valótlant,tévest. A fontos, hogy saját magaddal egyensúlyban legyél, egyebekről meg bizonyságot ad az idő. Oszt..ennyi, másoknak.
Újabb lelkizésem is közönségre talált; 

"obsidian
2012.01.30 08:06:15
hát igen, én is úgy fejeztem be a középiskolát, hogy volt egy szakmám, amit nem szerettem, nem is dolgoztam benne egy napot se, de igazán radikális váltáshoz sem volt bátorságom
igen küzdeni kell, de ne aded fel"
"Pompon
2012.01.30 14:19:25
Tépjed az agyad csak nyugodtan, használni fog!
"Papus
2012.01.31 06:26:47
Csak egy apró ötlet.
Célt tűzz ki magad elé, az odavezető út lehet ágas-bogas, vagy nyílegyenes, tudd mit miért teszel, és már nem is olyan szörnyű a dolog. :))

Az Üvöltő szelekkel kapcsolatban is kaptam pár érdekes megjegyzést;

1. Papus
2012.02.06 05:48:54
Emily Brontë nem az én íróm. Végigolvastam, de mégegyszer nem tenném.

2. evalajos8
2012.02.06 09:46:11
Fiatal koromban nekem is nagyon tetszett ez a mű, megrendítő, hátborzongató és elragadó is volt, - akkoriban még nem voltunk edzettek horror témában, így a hideg is ki lelt tőle néhány alkalommal...az egyik leggyönyörűbb édes-bús szerelmi történet, giccs nélkül, és egyedülálló a stílusa is, követői vannak anélkül, hogy megközelíthetnék...szerintem érdemes elolvasni....
A három művelt papkisasszony: Emily, Anne és Charlotte kiváló tehetségű író volt, álnéven publikáltak, sajnos keveset, mert fiatalon meghaltak a kor betegségében, tüdőbajban...Emily csak ezt az egyet írta, és az irodalomtörténet őt minősíti a legtehetségesebbnek, egyini hangúnak is...
(Én nagyon szerettem a Jane Eyre-t, fiatalon sokszor újra olvastam, Charlotte nekem jobban "bejött", fel lehetett ismerni a kor ideáljait pl. Byront a főszereplők karakterében...Itt is gyönyörűek a tájleírások, a misztikus hangulatú, ködös, legendákkal, rémmesékkel teli háttér...
Sok író próbálta őt is követni (pl. a kiváló a Manderley ház asszonya c. ma is "élő" történet - a Rebecca -)
Bocs, a sok szóért...
Örülök, hogy teteszett a könyv, amiről írtál...

4. Trixi
2012.02.06 16:00:33
Látom , szép sorjában a klasszikusokkal kezded. Nagyon okos vagy! Ki segít a könyvek kiválasztásában? Van egy olyan könyvlista, hogy a
http://hu.wikipedia.org/wiki/1001_k%C3%B6nyv,_amit_el_kell_olvasnod,_miel%C5%91tt_meghalsz
ezt nagyon ajánlom, igazi csemege. Itt aztán válogathatsz a jobbnál-jobb könyvek között.
Csak így tovább!!!!!

6. Trixi
2012.02.06 16:17:45
Akkor áttérhetsz Herman Wouk könyveire is...

7. Arpapi
2012.02.06 17:20:26
Fiatal koromban olvastam, nagy hatással volt rám, örömmel veszem, hogy téged is megérintett.
Trixi ajánlatát fontold meg, Évalajos élete pedig a könyvekről szól!

8. Arpapi
2012.02.06 17:26:37
Bocsi, hogy még egyszer, de ha kosztümös filmek érdekelnek, ne hagyjad ki Sienkiewicz megfilmesített műveit, a Tűzzel - vassal, Kislovag és Özönvíz címűeket.
De olvasni is érdemes, én majd "megbolondultam" a Kislovag olvasása során, hogy mikor kerülnek már egybe a kisasszonkával?
Imádom ezt a könyvet.
Most is olvasok egy négykötetest mástól, de nem árulom el mit?

9. Trixi
2012.02.06 18:35:51
Ajánlat:
Dumas: Egy orvos feljegyzései!! Nagyon fog tetszeni.
http://legeza.oszk.hu/sendpage.php?rec=li0446

11. Andro
2012.05.16 19:29:43
Olvastam, és láttam filmen is. Szerintem nagyszerű mű, érdemes elolvasni. Igaz, hogy sok benne a leírás, a történet néhol vontatott, mégis valamiért megfogja az embert.

Charles Dickens 200. szülinapjára kitett bejegyzésemnek is kellemes visszhangja volt^^ 

1. evalajos8
2012.02.07 19:25:44
Mondja valaki, hogy a fiataloktól nem tanulhatunk...én most ezt nagyon szívesen olvastam...megyek is Dickenst olvasni!
(Nem semmi volt az öregúr a viktoriánus Angliában, amikor még az asztal lábára is kis harisnyákat húztak, hogy ne legyen meztelen..:)))

2. solide
2012.02.07 19:59:55
Korábban, hiába tudtam, hogy a vége jó lesz, nem bírtam túltenni magam a könyvek elején lévő viszontagságokon. A Copperfield Dávidot először ott tettem le, amikor táblát akasztanak a nyakába, azzal a szöveggel: Vigyázat, harap!
De később csak sikerült elolvasnom.
Viszont, ha már Copperfield Dávid - egy merész ugrással ajánlanám figyelmedbe a Uriah Heep nevű angol rock együttest is. :)) 

Egy tavaszváró posztomra, szintén csupa szépet kaptam! 

Papus
2012.02.29 06:48:54
Dehogynem jön.
Most már itt is van, a tél ad időt a tanulásra, Csak kicsit csábít a természet.
Az osztályfőnökre pedig kíváncsi vagyok, mert nekem is tanulnom kell valahonnan. :)

borzimorzi
2012.02.29 15:27:14
Nyugi,tél herceg még egy elkeseredett rohamot indított,de tavaszkirálynő már visszafordíthatatlanul itt van és hamarosan te rosszkedved telét is tündöklő tavasszá változtatja. :)

Quercus
2012.02.29 16:07:10
"És a nagy szikla északi szögletében, piszkos hórongyok között ott feküdt a nagyúr, akinek régen lejárt már az ideje, ott feküdt a Tél.
Szeme üregében, mélyen csillogott még valami kis jég.
Van valami kívánságod, öregember? - kérdezte a lány, s a suttogó hang melegétől könnyezni kezdtek a kövek.
Szeretnék meghalni...
Nem tudsz öregember, mert szív nélkül se élni, se halni nem lehet, és neked nincs szíved.
Hát adj
A lány bólintott, tarsolyába nyúlt, és piros csipkebogyót tett a jégbordák közé. Aztán felemelte meleg kezét:
Álmodjatok!
A kis madár szárnya alá dugta fejét, a Szél nekidőlt a nagy sziklának, és a Tél deres szempillái lassan leereszkedtek, mint fagyos lepkeszárnyak."
- a kislány már itt van! 

Az emberi agyas eszmefuttatásomra is érkeztek érdekességek; 

1. Trixi
2012.03.16 18:34:24
Ők a belső világukban élnek, és mi????
Ki van kint, és ki van bent??

2. ria
2012.03.16 19:01:19
Trixi...na, ez az.

3. solide
2012.03.16 19:09:26
Azért vannak olyan irodalmi alkotások, amelyek segítenek ebben.
Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés
Merle: Mesterségem a halál

4. vnk56
2012.03.16 19:20:47
Szerintem normális embert nem foglalkoztatnak ilyen gondolatok.
Minden gondolatod önmagadból fakad!
" őrültek " " gyilkosok"
Brrrrrrrrrrrr! Félelmetes!

5. DebMoon
2012.03.16 19:35:44
Akkor nem vagyok normális ember.
és Igen, bár minden gondolatom belőlem jön, de én nem csak az én gondolataimra vagyok kíváncsi. Ha csak arra lennék kíváncsi, akkor elköltöznék egy lakatlan szigetre, és beszélgetnék a saját tükörképemmel. Tökéletes egyetértés lenne köztünk, de nekem nem erre van szükségem.
Szeretném minden szemszögből megérteni az élet jelentőségét, és minél több az enyémtől eltérő véleménnyel találkozom, annál biztosabb tudok lenni a sajátomban.

6. DebMoon
2012.03.16 19:36:24
és nem baj, ha félelmetes. Épp ez benne az érdekes.

7. DebMoon
2012.03.16 19:38:49
3: épp múltkor voltam könyveket nézni egy antikváriumban, hátha találok olyat, amit mostanában nem adnak ki, vagy csak nem találom, és láttam a Bűn és bűnhődést. Lehet, hogy vissza kéne mennem. :D

8. solide
2012.03.16 19:50:34
Dosztojevszkij az egyik, akinek a művészetével elfogult vagyok - nem mindenki rajong érte annyira, mint én.
Viszont komolyan mondom, hogy a Mesterségem a halál nagyon elgondolkodtató, és igazodik azokhoz a kérdésekhez, amiket felvetettél. Bár regény, de az auschwitzi haláltábor parancsnokának a vallomása alapján született.

9. DebMoon
2012.03.16 20:14:25
Utána nézek, amint lesz rá egy kis időm. :D

10. solide
2012.03.16 20:20:58
Eszembe jutott még valami:
Peter Shaffer "Equus" című színdarabja egy pszichiáterről szól, és egy fiúról, aki megvakította a lovakat az istállóban, ahol dolgozott. Antikváriumban szintén beszerezhető:))

11. DebMoon
2012.03.16 21:34:54
Köszönöm, most már tényleg érdekelne, hogy miért is vakította meg azokat a lovakat. :D

12. ria
2012.08.02 11:13:21
Dosztojevszkij és Merle fentebb említett művét biztosan megtalálod a könyvtárban.

13. ria
2012.08.02 11:15:36
solide, mindkét általad említett művel gimis koromban ismerkedtem meg. Dosztojevszkij -nekem- olvasva nehéz, Merle az egyik kedves alkotóm a mai napig is.

Anya szülinapi tortájáról szóló bejegyzés ezeket a kommenteket kapta;  

1. solide
2012.03.25 11:23:53
Megy ez!
A testvérek meg mindig veszekszenek, amíg kicsik. Tizenévesen még két-három év is iszonyú különbség. Aztán eljön sajnos az idő, amikor már az öt-tíz év eltéréseket is azonos korosztálynak tartja az ember! :))

2. DebMoon
2012.03.25 11:26:23
6 év van köztünk, és már nem lopja el a cuccaimat. :D Lehet, hogy közrejátszik a javulásában az is, hogy most elég messze van és csak hetente találkozunk. :) Vagy csak öregszik.

3. solide
2012.03.25 12:06:26
Bátyám hét évvel volt idősebb nálam. 11 éves nyafogós kölyköt hagyott itt, amikor egyetemre ment, 18 éves srácot talált, amikor hazajött. :)) Onnantól nagyon jóban voltunk.

4. DebMoon
2012.03.25 12:20:34
De jó! :D Ez kedves történet. ^^

5. zsezse
2012.03.25 13:13:21
Sok boldogságot, és még sok-sok ilyen,...vagy ehhez hasonló tortát kívánok Anyudnak♥!♥:))

6. Arpapi
2012.03.25 19:02:30
Gratulálok a szülinaphoz, a tortához, a húgihoz.
( Mi tízen voltunk tesók, kilencen vagyunk még, és képzeld el, hogy már hatvan felé közelgek, és találkozókon mindig azt mondják: - Na itt a kicsi! )

7. DebMoon
2012.03.25 19:27:21
De aranyos! :D
A család szemében nem növünk fel soha! ;)

(Remélem engem is olyan kicsinek és cukinak látnak, amilyen akkor voltam, és nem ilyen buta nagynak.)


8. Papus
2012.03.25 20:00:52
Gondolom örült a Mamád a tortának, Boldog Születésnapot neki.
http://www.youtube.com/watch?v=tE_SBUcFy-4


9. Trixi
2012.03.25 20:53:13
Nagyon szép volt tőletek! Ügyesek vagytok. Mamádnak boldog születésnapot kívánok!

10. evalajos8
2012.03.26 09:46:55
Azta! De ügyi vagy! Isten éltesse az anyut!

11. doremi
2012.03.26 19:43:12
Anyunak boldog szülinapot!
Te meg nyugodtan zsebeld be a dicséreteket, a legkedvesebb ajándékot találtad ki :)))
ami a liszt szitálását illet, azt azért kellett így csinálni, mert ettől könnyebb lesz a süti tésztája, vagyis levegősebb, gondolom észre vetted a különbséget a zacskóban maradt, és az átszitált liszt között...

12. kalimpa
2012.03.26 21:06:48
Mi hárman voltuk, és a gyerekeim is hárman.
Nem volt könnyű, egyikünknek sem! Előbb utóbb konszolidálódunk vagy mi... 

A vizsgát megelőző felfordulásban is mellettem voltak! 


Trixi
2012.04.29 00:06:07
Ügyes vagy, de azért egy picit mégis kéne tanulnod...

evalajos8
2012.04.29 08:13:29
...jó vizsgát...és további harcos küzdőszellemet!:))))

solide
2012.04.29 12:14:50
Szerintem nem kell tanulni!


Elég tudni. :)))

Papus
2012.04.30 05:56:24
Harcolj azért amit tudsz, amit nem azt legalább görbülősre tanuld meg. :)


 A világvége hangulatra érkezett megjegyzésáradat! 

solide
2012.05.22 11:05:49
HAJRÁ NEKED!!
Őszintén. De aggódom is kicsit. Tágabb környezetemben túl sok olyan embert láttam, akinél az apatikus és pörgős hangulatok váltogatták egymást, és akadt közötte olyan is, amelyiknél ez súlyossá vált idővel. Nagyon súlyossá, végzetes következményekkel. Aklaomadtán egyszer beszélj erről szerintem olyan emberrel, akivel vagy elég bizalmas viszonyban, hogy mit tanácsol!!

Trixi
2012.05.22 11:22:34
Légy túl a sikeres érettségin, aztán pihenhetsz, de most még egy picit tanulj!!!
Nincs sok hátra..Sok sikert!

Papus
2012.05.22 17:56:25
Panaszaid tedd fel nyugodtan, de aztán mars tanulni. :DD

evalajos8
2012.05.22 20:31:14
Nincsen semmi bajod...csak a front...okos gyerek vagy, ezerrel....:)

 A lepkegyűjtő alatt gyűlt össze; 

evalajos8
2012.08.08 05:43:21
A maga korában - jó régen - ez a könyv meglepőnek, újszerűnek számított, és nagyon sokáig vezette a sikerkönyvek listáját...
A Times szerint Fowlesnek az 50 legnagyobb író között a helye...

Papus
2012.08.08 06:19:16
Őszintén megvalva a Sárga tapéta nekem hosszúra sikerült, ráadásul nem az én műfajom.
Azonban gondolatokat ébresztettél nem is kicsit, ami nem fért volna bele egy hozzászólásba, kaptál egy egész bejegyzést.
http://www.blogsziget.hu/blogs/air/index.php?pid=8413 (itt megtekinthető a bejegyzés nálam is

evalajos8
2012.08.08 06:53:53
A Sárga tapéta pszichológiai horror, mely műfaj nem mindenkihez áll közel...
Említetted, hogy Te szívesen olvasod ezeket, ráadásul ez a novella az igényesebbek közül való, kicsit érezni a kor hatását is rajta (Plath)...
Jó érzékkel válogatsz, de ide tényleg hosszú volt egy kicsit...hatásos mű...
El tudom képzelni például, hogy Agatha Christie Szunnyadó gyilkosság című (remek) krimije e mű hatására keletkezett (A kezdet, szoba, tapéta, be nem azonosítható emlékek - minden azonos)...
:)

obsidian
2012.08.08 18:07:41
jó negyven éve olvastam a Lepkegyűjtőt, akkor valóban nagyon divatos volt
azóta mindenféle gyűjtőszenvedély gyanús nekem

evalajos8
2012.08.10 07:26:16
Dinka az nem vagy!!!!
A TE korodban mindenki kérdez, utat keres...ez a normális...:)
Majd felfedezed a vidámabb, harmonikusabb dolgokat is, szépen sorban...
A Te korodban én is nagyon szerttem (horror, gótikus románc stb híján) a fantasztikus irodalmat,bár akkoriban inkább csak tűrt irodalmi irányzat volt...
Ma sokkal nehezebb válogatni, mert nagyon sok a vacak utánérzés, a jó kortárs irodalom...Klasszikusokat minden képp érdemes jó néhányat elolvasni, mert jó rutint alakít ki a továbbiakban, biztosabb mozgást a könyvek közöt...:)))
Csak így tovább....ügyes vagy...:)

Velem voltak, amikor új iskolába mentem... ITT 

1. Papus
2012.09.05 05:11:15
Az első hónap meghatározó egy új helyen azt mondja a fáma, ráadásul én is úgy tapasztaltam. :)

2. evalajos8
2012.09.05 07:26:28
Nem rossz kezdet!

3. Trixi
2012.09.05 07:51:11
Hú, én azt hittem, hogy most érettségiztél...
Akkor most mi is van? Milyen suliba jársz?

4. DebMoon
2012.09.05 19:54:34
Most csak a szakmát szereztem meg, és az érettségi most kezdődik. 2 éves. Aztán nem tudom...

5. Trixi
2012.09.05 20:24:10
Akkor sok sikert ebben a tanévben is! :))

6. kalimpamama
2012.09.06 16:57:27
Mindig volt valahogy!

És az utána következő dilemmákkal is helyreraktak:)

evalajos8
2012.09.19 05:41:00
Teljesen jogos felvetések a Te korodban...(így volt ez néhány éve a lányomnál is, emlékszem...)
Fontos dolgok ezek, a felnőttség felé vezető úton...
Tetszik, amiket írsz...:)

Papus
2012.09.19 05:59:31
Én nem szeretem a délutáni munkát, mert gyorsan elszalad a délelőtt a kötelező feladatokkal.
Szerintem az emberek többsége a fekete és zöld keveréke. leginkább hangulat és alkalom függő. :)

 ria
2012.09.22 13:45:19
Szia. Dehogy nincs más dolgod a tanuláson kívül:-) Majd ráébredsz...Senki sem tudja megmondani neked. mert úgysem hinnéd...Ez az életkorod sajátja. 
Problémázásomban sem taszítottak ki; 

Papus
2012.12.16 05:59:10
Megváltoztál és az jó, maradj inkább ilyen.

kalimpamama
2012.12.16 10:03:33
Kedves vagy nekem!

ERRE 

1. evalajos8
2013.01.03 05:24:34
Nem vagy őrült...sőt!

Igen, jól láthatóan nagyon hálás vagyok ezeknek az embereknek! A nevüket nem tudtam meg, álnevek mögé bújtak. A korukat nem pontosítottuk, de nyilvánvalóan idősebbek voltak nálam, és segítettek, amikor kellett, bátoritottak, amikor arra volt szükség. Ebben a kis összeállításban szeretném megőrizni a legjobb, számomra legkedvesebb hozzászólásaikat, amik egykor segítettek bizonyos időszakokban. S egyúttal ezzel szeretnék emléket állítani a blogszigetnek. Hiányzoni fog az a közösség akkor is, ha nem az én korosztályom volt. Sőt, talán éppen ezért. Habár az egyik figura folyton inzultált, de igazából ez sem kifejezetten érdekelt. Szerettem a tagja lenni annak a közösségnek. Törődtek a bejegyzéseimmel, időt szántak rájuk, és arra, hogy írjanak alá valamicskét. néha nem is keveset. 

Egy elborult elme rémes játékai

2012. március 16., péntek


Érdekes téma kerülgetett egész nap. Bár még nem vagyok biztos abban, hogy mit gondolok a témával kapcsolatban mégis írnom kell az elképzeléseim mostani állásáról. 

Ma a félelemmel foglalkoztam, kicsit utánna néztem, de semmi olyat nem találtam, ami hasznomra lett volna, mert csak a betegségekről láttam midenféle érdekes dolgot. 

Persze engem nem ebben a formában érdekelt volna a téma. Inkább hétköznapi értelemeben. Az abnormális, irracionális dolgoktól való félelem érdekel. A meg nem magyarázott, az ismeretlen dolgokkal szemben mutatott hirtelen pánik. Nem is a félelem. Nem egy állandó állapot, inkább egy valamilyen külső hatásra megjelenő pánik helyzet, ami létező, vagy nem bizonyított dolgok felé irányul. Olyan érzésekre, amiket filmek keltenek a hangulatukkal, vagy egy-egy kép. Szellemektől való félelem, de nem a nap 24 órájában, csak akkor, ha védtelennek érezzük magunkat. A sötétség ismeretlenségétől való rettegés. Amit világosban nem érzékelünk. Nem félünk attól, hogy egy sötét szobába kell bemennünk, csak akkor döbbenünk rá, hogy ez nem tetsző helyzet, ha már megtörtént. Mitől félünk a sötétben?

Nem félünk csak akkor, ha adott a helyzet, de akkor pánik szerűen üt ki. 

Az én elképzelésem szerint, amit úgy alakítottam ki, hogy évek óta figyelem a reakcióimat valamiféle "félelmetes" jelenségre, filmek által kiváltott érzésekre, bebeszélt, nem létező dolgokra. A saját magam reakciói alapján úgy gondolom, a félelmet nem legyőzni, vagy megszüntetni kell, hanem megtanulni szeretni, és együtt élni vele. 

Szeretném kicsit megismerni az emberi agyat, de nem biológiai értelemben. Szeretném tudni, hogy mi jár az emberek fejében, és leginkább az "őrültek" és a "gyilkosok" gondolataira lennék kíváncsi, mert az "átlagos" emberekből eleget hallok. Sokszor rémisztőbb, mint egy beteg ember gondolatai. ... brr. :D 

Sajnos nem tudok módot találni rá, hogy olyan különleges emberekkel beszéljek, vagy gondolataikat hallgassam, akikre kíváncsi lennék. Ha lehetőségem lenne elvegyülni egy elmegyógyintézetben, és beszélgetésre nyitott betegekkel kapcsolatba kerülhetnék, vagy esetleg egy olyan valakivel, aki élvezetből, vagy művészetből gyilkolt már, egy rakás kérdésem lenne, és elhallgatnám az elborult elme rémes játékait akár egész nap is. 

Néha viszont úgy érzem, hogy az "átlag" rosszabb, mint ők. 

Grave Encounters parák


Épp most néztem meg a Grave Encounters-t. Nem vagyok félős, de ez a film... és egyedül vagyok a házban. Éjszaka:DD Szerintem hamarosan kimegyek a wc-re csak előbb gondoltam megírom, hátha elpatkolok, mire visszaérnék. 

Na jó, azért ennyire nem volt durva. :D 

Ez egy mestermű, ha valakit be akarnak szaratni. Talán nem is lesz ez egy tőlem megszokott írás. Kicsit még a hatása alatt vagyok. Remélem át tudom adni azt a szar légkört. Szóval néhány emberke valami Reality sorozatot fogat, már az 5. vagy a 6. résznél tartanak. Semmi természet felettit nem tapasztalnak. Természetesen. Aztán, a következő témájuk ez az elmegyógyintézet. Bemennek, meghallgatják az emberek történeteit. Ahhoz képest, hogy zárva van már több évtizede, elég sokan dolgoznak ott. Van gondnok, meg kertész vagy mi. Az elején jópofáskodnak, hogy lefizetik a kertészt, mert ő új és még nem láthatott semmit. 

Mikor már mindent tudnak bezáratják magukat az épületbe. 

Eleinte csak egy átlagos munka. Persze félnek a helytől, de csak átlagos félelem a sötétben egy lepukkant épületben. 

Aztán lassanként egyre jobban félnek. Lassú folyamat, hangulat fokozó hatással. Érezz együtt. Végre valami történik, és ettől mindenki megijed. Lassanként mutatják csak a félelmüket, és a menekülni akarásukat. Egy idő után ki akarnak jutni. Mikor kitörik az ajtót egy új folyosóra kerülnek. Az összes kijáratot megnézik. Sehol semmi. Mindig eltévednek és egyre fogy a csapat. Eleinte csak a félelmüket mutatják, aztán egyre több lesz a furcsa zaj. Aztán látnak egy lányt. Ráközelítenek, és mikor oda néz... Hát ezt látni kell. 

A filmnek több szépsége is van. Ezek teremtik meg a hangulatot, és rémisztenek meg. Az egyik ilyen, hogy dokumentum filmként készült. Tehát nem kívülállóként láthatjuk, ami történik, hanem mindent, mintha ott lennénk. A kezükben a kamera. Fel is szereltek néhányat. Ettől kicsit közelebb érezzük magunkat a helyhez. Aztán ott van, hogy eleinte viccelődnek, látszik, hogy teljesen normálisak. Emberiek. Mi vagyunk. Csak néhány fiatal, aki szórakozik egy kicsit. Aztán rátámadnak arra a pontra, ami talán mindenkiben bújkál. A félelem a sötét, idegen helyeken. Lepukkant idegen helyek. Csak mászkálnak és a rossz fényviszonyok miatt, valamitől olyan érzésünk lesz, hogy egyből előugrik valami valamelyik sötét sarokból. PARA. Persze ez nem történik meg, így örök feszültségben ülünk és várjuk, hogy valami a képünkbe ugorjon. Nem ugrik. Aztán történik néhány megmagyarázhatatlan dolog, hangok. Persze nincs semmi magyarázat. Először ők is viccnek hiszik. Aztán közeli kapcsolatba kerülnek a szellemekkel. Akaratunkon kívül is belegondolunk. Ijesztő, ha hozzád és valami, amiről nem tudod, hogy mi. Aztán beléd karcol egy üzenetet. Szörnyű.

Megtalálják azt a csúnya arcú lányt, és minden megváltozik. Először, csak eltűnik egy ember. Aztán menekülnek. Egyre kevesebben vannak. Nincs kiút. Olyan, mint egy rohadt labirintus. Az épület körülöttük állandóan változik. Ha kijáratot találnak, kiderül, hogy még mélyebbre visz. Mindezt egyre kevesebben. Egyre jobban félnek. Remeg a kamerájuk. Aztán hirtelen valami mégis előugrik a sötétből. Egész végig erre vártam, és mikor megnyugodtam, hogy nem lesz, hát lett. Úgy megijedtem, hogy ha egy 30 évvel idősebb szívbeteg nő lettem volna, tutira elpatkolok. x) (pedig nem szoktam betojni)

A végére az egyik csávó egyedül marad. Mutatják, ahogy lassanként megbolondul. Az a borzasztó ebben a filmben, hogy valójában nem is a halálesetek a megrázóak. Hamar vége, és semmi rémisztő nincs benne. De látni, ahogy egy ember fél és a félelemtől elmegy az esze... Na, az már nem semmi. :D 

Végül senki nem élte túl. De talán jobb is nekik, hiszen valószínűleg úgyis elmegyógyintézetben kötöttek volna ki. 

Nos, csak ezt akartam. Jóéjt! :D

Üzemeltető: Blogger.
Theme Designed By Hello Manhattan
|

Copyright

My own photos and words since 2009.